Ha már a nyálnál tartunk, következzen a fecskefészek, amelyet – kevesen tudják – egy bizonyos fajta fecske a nyálából épít. Ez az alapanyag, amelyből a híres-hírhedt leves készül, és mindkét fajta felhasználás egyazon gyökérből táplálkozik: a fecskefészek (vagy fecskenyál) meglepően gazdag beltartalmából. A fecskefészeknek semmilyen különösebb íze nincs, annak, hogy levesként olyan nagy hírnévre tett szert, az az oka, hogy legyengült állapotban (betegség vagy lábadozás során) hozzájárulhat a szervezet regenerálódásához, az immunrendszer helyreállításához.
A fecskefészek gliko-proteineket és aminosavakat tartalmaz, emellett bővelkedik antioxidánsokban, így siet a betegeskedők segítségére, de ezzel működik közre a bőr regenerációjában is. A fecskefészek kivonatában magas az ún. EGF, azaz epidermal growth factor, magyarul a felhám növekedési faktora, amely a receptorához kapcsolódva megújulásra serkenti a bőrsejteket, hozzájárul azok regenerációjához, az új sejtek születéséhez.
A felhám sejtjeinek magas szintű ápolása hozzájárul a bőr barrier-funkciójának javulásához, amely egyrészt a bőrben megtalálható fontos anyagok visszatartásáról szól (víz, elektrolitok), másrészt a bőr felületére kerülő káros anyagok felszívódásának megakadályozása a célja.
A következő furcsa alapanyaguk a lóháj vagy lózsír valamint a disznózsírból kivont kollagén. Az előbbi azért fontos a bőrünk számára, mert nagy arányban tartalmaz esszenciális zsírsavakat (mint pl. az Omega-3 és -6), az utóbbi pedig annyira hasonlít az emberi molekulák felépítéséhez, hogy gyakorlatilag be tudja tölteni a helyüket.
A kecske és szamár teje nem teljesen ismeretlen a szépségápolással foglalkozók számára, gondoljunk csak Kleopátrára, aki ezekben fürdött, hogy hosszan megőrizze a szépségét. Hatékony szerek ezek, hiszen rendkívül magas a kollagén- és hyaluronsav tartalmuk, továbbá lecitint és cermadiokat is tartalmaznak. Ezek az összetevők kisimítják és mélyen táplálják a bőrt, gondoskodnak a rugalmasságáról. Ha már a nyálnál tartunk, következzen a fecskefészek, amelyet – kevesen tudják – egy bizonyos fajta fecske a nyálából épít. Ez az alapanyag, amelyből a híres-hírhedt leves készül, és mindkét fajta felhasználás egyazon gyökérből táplálkozik: a fecskefészek (vagy fecskenyál) meglepően gazdag beltartalmából. A fecskefészeknek semmilyen különösebb íze nincs, annak, hogy levesként olyan nagy hírnévre tett szert, az az oka, hogy legyengült állapotban (betegség vagy lábadozás során) hozzájárulhat a szervezet regenerálódásához, az immunrendszer helyreállításához.
A fecskefészek gliko-proteineket és aminosavakat tartalmaz, emellett bővelkedik antioxidánsokban, így siet a betegeskedők segítségére, de ezzel működik közre a bőr regenerációjában is. A fecskefészek kivonatában magas az ún. EGF, azaz epidermal growth factor, magyarul a felhám növekedési faktora, amely a receptorához kapcsolódva megújulásra serkenti a bőrsejteket, hozzájárul azok regenerációjához, az új sejtek születéséhez.
A felhám sejtjeinek magas szintű ápolása hozzájárul a bőr barrier-funkciójának javulásához, amely egyrészt a bőrben megtalálható fontos anyagok visszatartásáról szól (víz, elektrolitok), másrészt a bőr felületére kerülő káros anyagok felszívódásának megakadályozása a célja.
A következő furcsa alapanyaguk a lóháj vagy lózsír valamint a disznózsírból kivont kollagén. Az előbbi azért fontos a bőrünk számára, mert nagy arányban tartalmaz esszenciális zsírsavakat (mint pl. az Omega-3 és -6), az utóbbi pedig annyira hasonlít az emberi molekulák felépítéséhez, hogy gyakorlatilag be tudja tölteni a helyüket.
A kecske és szamár teje nem teljesen ismeretlen a szépségápolással foglalkozók számára, gondoljunk csak Kleopátrára, aki ezekben fürdött, hogy hosszan megőrizze a szépségét. Hatékony szerek ezek, hiszen rendkívül magas a kollagén- és hyaluronsav tartalmuk, továbbá lecitint és cermadiokat is tartalmaznak. Ezek az összetevők kisimítják és mélyen táplálják a bőrt, gondoskodnak a rugalmasságáról.