Megküzdöttem a férjemért – életem legjobb döntése volt!

Fogadjátok szeretettel Andrea levelét, akinek tavaly ilyenkor még válságban volt a házassága. Elmondása szerint már azt fontolgatta, hogy beadja a válókeresetet, mert belefáradt a folyamatos, minden energiáját felőrlő küzdelembe. 

Sziasztok! Andrea vagyok, 49 éves. Nagyjából két évvel ezelőtt lettem figyelmes arra, hogy a korábban imádnivaló, bújós férjem elkezdett távolságot tartani tőlem. Előtte mindig a tenyerén hordozott, időnként virággal és ékszerekkel lepett meg, de az elmúlt időszak alatt ez teljesen megváltozott. Elkezdett egyre később hazajárni a munkából és olyannyira lecsökkent köztünk a kommunikáció, hogy szinte csak a legszükségesebb dolgokról beszéltünk.  Az intim együttlétekről ne is beszéljünk, ekkor már hónapok óta nem ért hozzám. Egyszóval elkezdtem érezni, hogy valami baj van, mert eltávolodtunk egymástól. Sajnos féltékeny típus vagyok, így természetesen elkezdtem gyanakodni, hogy van valakije. A telefonjához és az email címéhez is hozzáférek, amit bevallom le is ellenőriztem, de nem találtam semmi gyanúsat. Egyik este, amikor már órák óta vártam haza, úgy felhergeltem magam, hogy amikor megérkezett, meggyanúsítottam azzal, hogy biztosan van valakije. Várható módon ingerülten és hárítva válaszolt, hogy csak munkahelyi stressz és hagyjam őt békén. Mivel nem volt a kezemben kézzelfogható bizonyíték, ezért végül ráhagytam a dolgot. A veszekedést követően sajnos még gyengébbnek és kiszolgáltatottabbnak éreztem magam a házasságomban, mert innentől én lettem a hárpia, aki mindennel vagdalkozik és gyanúsítgat. 

A következő néhány hónap is hasonló mederben telt. A bánatomat csak tovább súlyosbította, hogy kamasz gyermekeink is felfigyeltek a köztünk lévő feszültségre, amitől nagyon megijedtek. Sajnos még túl kicsik ahhoz, hogy megértsék a helyzetet, de annyira már nagyok, hogy érezzék a bajt. Számomra nagyon fontosak a gyermekeim, bármit megtennék a lelki épségükért, így mindenképpen meg kellett oldanom az otthoni helyzetet, vagy így, vagy úgy. Ultimátumot adtam a férjemnek, hogy vagy abbahagyja a tagadást és elmondja mitől változott meg, vagy elköltözik itthonról és elindítom a válási folyamatot. Sajnos a férjem erre sem reagált semmit, így lényegében elhatároztam magamban, hogy elfogadom a kudarcot és tovább lépek. Következő este már a válóperes ügyvédek után kutattam az interneten, amikor a férjem késő éjszaka hazaért az egyik kollégája búcsúztatójáról, ’enyhén’ illuminált állapotban. Nem akartam megint én lenni a sárkány, de muszáj volt ismét veszekednem vele, mert megígérte, hogy másnap reggel ő viszi a lányokat iskolába és nem örültem, hogy ilyen állapotban jött haza. Szerencsére csak ritkán iszik alkoholt, ezért nem is bírja annyira és most látszott, hogy magához képest extrán felöntött a garatra. Szóval ráripakodtam a másnapi programja miatt, amire már a várható legyintés volt a válasza. Az ittas állapota miatt viszont hozzátett egy mondatot, ami mindent megváltoztatott. Szó szerint ezt mondta: „Tudod miért hidegültünk el egymástól? Mert akkora a segged, mint anyádnak!” Ebben a pillanatban elsötétült előttem minden és csak arra emlékszem, hogy torkom szakadtából ordítok vele, majd sírva rávágom az ajtót, hogy menjen máshová aludni. 

A férjem másnap bocsánatot kért, ami miatt visszajöhetett a házba. Megkérdeztem, hogy tényleg a külsőmmel van a baj, mire ő szemlesütve csak annyit motyogott, hogy korábban karcsúbb voltam és nagyon hiányzik neki az az énem. Eleinte dühös voltam, hogy miért ilyen felületes és miért nem jelent számára többet a személyiségem, de sajnos be kellett látnom, hogy a legtöbb férfinél a külsőségeken sokszor nagyobb hangsúly van. Győzködött, hogy szeret engem, de szexuálisan már kevésbé vonzódik hozzám. Való igaz, hogy a nehézségeinket megelőző időszakban 20 kilót szedtem fel magamra, de valahogy nem gondoltam, hogy emiatt elhidegülhetünk egymástól. A férjem megkönnyebbült, hogy végül kommunikált velem és elmondta az érzéseit, valamit ígéretet tett, hogy jobban oda fog figyelni a kapcsolatunkra. Én nagyon hálás voltam azért, hogy végül őszinte volt velem, így elhatároztam, hogy megpróbálok leadni a súlyomból. 

Korábban már kipróbáltam több diétát, de sajnos mindig több jött vissza, mint amit leadtam. Ezúttal úgy gondoltam, hogy keresek valami újat. Ekkor bukkantam rá az ásványok jótékony hatásaira. Számos szakcikk alapján megállapítottam, hogy a Howlit ásvány olyan energiákkal és rezgésekkel rendelkezik, melyek segítik az emésztést, teltség érzetet nyújtanak, valamint támogatóan hatnak, ha kitartásra van szükségünk. A leírások szerint az ásványokat magunkon kell viselnünk és érintkezniük kell a bőrünkkel, hogy kifejthessék jótékony hatásukat. Rendeltem tehát 3db Howlit követ tartalmazó karkötőt, hogy minden ruhámhoz passzoljanak, így folyton hordhatom őket. Ezúttal nem kezdtem vad koplalásba, de igyekeztem csökkenteni a bevitt kalóriákat és nagy örömömre nem voltam éhesebb mint korábban. Hogy ez az új karkötőimnek vagy az elhatározásomnak köszönhető azt nem tudom, de 2 hónap alatt lement rólam az első tízes, amitől iszonyú boldog voltam. 

Mára a kitartásom páratlan, teljes életmódot váltottam és már csak 2 kilóra vagyok az áhított céltól. A férjem újra úgy néz rám, mint fiatal korunkban és végre ismét jól mutatok a kétrészes bikiniben. Azóta egyébként rendeltem még néhány újabb karkötőt, mert a jótékony hatásuk mellett sokszor megadják a hiányzó lelkierőt és nem mellesleg csodásan néznek ki. Én mindenkinek ajánlom, hogy erősítse meg elhatározását – legyen az bármi – és viseljen hozzá valamilyen ékszert, amire ha ránéz, mindig emlékeztetheti magát a céljaira. Én a MyVanilla.hu webáruházból vásároltam, mert rengeteg gyönyörű, Magyarországon kézzel készített ékszerük van és messze a leolcsóbbak a piacon. Köszönöm, hogy elolvastátok a levelem és mindenkinek sok erőt kívánok a célok eléréséhez.

Andrea

Mit keresel?

Feng-Shui Szerencse Karkötők - Lila

Valaki épp most vásárolt

Feng-Shui Szerencse Karkötők - Lila

10 percel ezelőtt Innen Páty

Kosarad